A kápolna története

A Szeminárium kápolnája az épület kelet-nyugati szárnyában a keletre nyúló rész I. és II. emeletén található. Az épületnek ezen szárnya, így a kápolna is 1784-85-ben épült Eszterházy Károly püspök kezdeményezésére, amikor is II. József generális szemináriumnak nevezte ki az intézményt. A helyiség téglalap alapú, dongaboltozattal fedett. Magassága két emelet, a szentély és a hajó az első emeletén van, míg a karzat a másodikon. A liturgikus tér a mai formáját az utolsó nagyobb felújítás (1997) során nyerte el. Ekkor készült el a mennyezetfreskó restaurációja. Az oltár, ambó, székek, stb. az 1983-as felújítás során nyerték el mai formájukat.

A főoltár a keleti falon helyezkedik el, szürke tárkányi márvány stukkóval bevont építmény (tehát nem valódi márványból készült). Az oltárépítmény két oldalán egy-egy oszlop található. Az oszlopokon timpanon nyugszik, melynek hátsó részében két aranyozott puttó pihen, kezükben csillagos aureolát tartanak.

Az oltárkép a szintén szürke márványozású hátfalon függ, fekete fa és aranyozott virág girlandokkal övezett, Mária monogrammal díszített keretben. Hesz Mihály egri festőművész festette olajjal 1815-ben. Mária mennybemenetelét ábrázolja, mely azért nagy jelentőségű, mert Mária mennybemenetelét dogmaként csak később, 1854-ben mondták ki. A kép felső térfélében a két angyal által magasba ragadott Mária alakja lebeg, alul pedig a tanítványok mozgalmas csoportja látható.

A falakat grizaille-os architektonikus festés fedi, amely optikailag nyújtja a teret. A kóruson egy egyszekrényes, egymanuálos, tízregiszteres, mechanikus Rieger-orgona található. Utoljára 2017 nyarán volt restaurálva.

A boltozat egész felületét elborítja a mennyezetfreskó, amely a mennyország szentjeit ábrázolja. A freskó színvilága élénk, azonban az alakok kissé merevek, arckifejezésük is rezzenéstelen. Az egész festmény valóságos ikonográfiái gyűjtemény, ahol a legismertebb szentek attribútumaikkal együtt szerepelnek. A karzati mellvéd mellett a déli falon található az írás: STEPH. BRAUN PINX. 1825. A freskót Hám János rektor rendelte meg, a festés alatt egy másik helyiséget használtak kápolnaként. Braun István gyöngyösi festőművész lelkülete megmutatkozik alkotásán, továbbá ránk maradt naplója is tanúbizonyságot tesz ferences szellemiségéről, hazaszeretetéről. Valószínűleg ezen erényei miatt is esett Hám rektor választása az akkor még alig ismert festőre. Az 1820-as évektől a hazai festők előnyben részesültek egy-egy mű elkészítésében, noha kevésbé voltak tehetségesek, mint az olasz vagy a német mesterek. Ennek egyik oka a gazdasági kényszer volt, de hatott ezen döntésekre a lokálpatriotizmus is, amely – korabeli elmondások szerint – Hám rektortól sem állt távol.

A mennyezetfreskó A mennyország szentjei címet viseli, és a Líceum kápolnájában található freskó alapján készült. A barokk művészetre jellemző módon ábrázolja a szenteket, így az apoteózisuk (szó szerint megdicsőülésük, tehát földi haláluk) színterét helyezi a mennyezetre. A festmény közepén a Szentháromság helyezkedik el, ez az egész freskó súlypontja. Tőlük kelet irányába a mennybe felvett Szűzanya látható. A Szentháromság körül ötven szentet találunk angyalok társaságában. A falsávokon a négy evangélista és a két apostolfejedelem található. A mennyezet jobb oldalának első felében Krisztus rokonai foglalnak helyet, amelyet Nagy Szent Családként is emlegetnek, velük szemben pedig az apostolok nyernek ábrázolást. A főoltár felett a három szent magyar királyt látjuk (Szent Istvánt, Szent Lászlót és Szent Imre herceget). Körülöttük vértanúk, lovagok, szüzek, szerzetesek helyezkednek el. A mennyezet jobboldalának hátsó felében klerikusok láthatók, velük szemben segítői szentek és Szent Mihály arkangyal. Az orgona fölött pedig a szent zene védőszentjei (Szent Dávid király, hárfával a kezében, és Szent Cecília orgonával) zárják a freskó nyugati részét.

ForrásokEmlékkönyv a 300 éve alapított Egri Hittudományi Főiskola jubileuma alkalmából 1704-2004, Eger, 2004; személyes beszámolók