A kezdetek
Az Líceumban (ma Eszterházy Károly Egyetem) található híres és gazdag könyvállománnyal rendelkező Főegyházmegyei Könyvtár lehetett az oka annak, hogy a 18-19. században nem volt komoly könyvár a Szemináriumban. Ez érthető, hiszen egészen a II. világháborúig a papnövendékek a Líceumban tanultak, míg a Szeminárium épülete csupán a közös életnek és a pappá formálódásnak színtere volt.
Az Egri Érseki Papnevelő Intézet első könyvgyűjteménye az alapító Telekesy István püspök hagyatékából jött létre, aki végrendeletében a Szemináriumra hagyta több szekrényt kitöltő könyveit.
A könyvtár mai helyét – tehát az első emelet északi szárnyának végét – 1852-ben foglalta el. A két, egymásba ívvel átnyitott keresztboltozatos terem korábban ebédlőként üzemelt. A polcok, melyek a huszadik század második feléből valók, kőrisfa utánzatúak. A mennyezeten a polcokkal egykorú festés található, amely 2000-ben lett felújítva. A könyvtár 1852-ben annak köszönhetően jött létre, hogy az évben feloszlatták a nyugdíjas papok Szent Józsefről nevezett intézetét, így a kötetek átkerültek a Szeminárium épületébe. Ezek a kötetek a könyvtár anyagának egyértelműen a legértékesebb, legrégebbi részét alkotják. A következő írás található bennük: „Domus parochorum emeritorum”. Ezek közül is ki kell emelnünk Tegó Ignácz visontai plébános könyveit, melyek az 1901-es teljes állomány egy hatodát tették ki. További jótevői a könyvtárnak: Erdődy Gábor, Barkóczy Ferenc, Eszterházy Károly egri püspökök, Fuchs Ferenc, Fischer István egri érsekek.
Már Barkóczy Ferenc püspök is meghatározta a szemináriumi könyvtáros feladatait. A könyvtárosnak a következő feladatai voltak például: gyakran vizsgálja meg a könyvtárat, porolja le a könyveket; ha valamely gyanús növendék a Szeminárium könyveit kinevezési helyére magával akarja vinni, jogában áll ennek megakadályozása; ha a könyvek a régiségtől szakadozottá válnak, akkor erre hívja fel a prefektus figyelmét; legyen gondja arra, hogy a szemináriumból soha ne hiányozzon a tinta.
Eszterházy Károly püspök 1781-ben jelzi a prefektusnak, hogy figyelemmel kell lennie mindarra, ami a kispapok tanulását eredményesebbé teszi, és ismereteik megszerzésében nekik segítséget nyújt. Ebben a gazdag bőséges könyvanyag tud a legtöbbet tenni. Ennélfogva megkérte, hogy az összes Szemináriumi könyv pontos leltárát készítse el.
Nevezetesebb hagyatékokkal és adományokkal járult még a könyvtár gyarapításához többek között Andrássy Kálmán plébános, Begovcsevich László volt spirituális, Strba Antal apát, néhai mezőkövesdi plébános, Hruseczky Pál katonalelkész, Folmán Károly karkáplán, Demény János mezőtúri plébános, Porubszky József egri apát-kanonok. Gyakran előfordult, hogy a Líceum Főegyházmegyei Könyvtára duplumait átküldte a szemináriumi könyvtárba. A huszadik században az egyházmegyei zsinati törvények alapján az elhunyt papok könyvei legtöbbször a Szemináriumba kerültek. A II. világháború után az állomány gyarapodása jelentősen lelassult. Egyre kevesebb papi hagyatékból kerültek be kötetek. A nehéz szocialista időkben jelentős segítség volt, hogy nyugat-európai segélyszervezeteken keresztül a II. Vatikáni Zsinat utáni német nyelvű teológiai irodalom egy részéhez hozzájutottunk. Nyugat-Európából jelenleg is kapunk még grátisz teológiai folyóiratokat, de egyre csökkenő mértékben. Az utolsó igen jelentős hagyatékból származó könyvtárgyarapodás a pápalátogatás évében (1991) volt, amikor Nagy Ágoston budapesti lakos jóvoltából jelentős idegen nyelvű Szent Ágoston, Szent Anzelm és Aquinói Szent Tamás tudományos szakirodalommal gyarapodott könyvtárunk.
