Barta Márton Istvánnak hívnak, 1992-ben születtem. Mádon lakom szüleimmel és két testvéremmel: húgommal és öcsémmel.
Hivatásom története még általános iskolás koromra vezethető vissza. 12-13 éves lehettem, amikor egy szentmise keretében, az átváltoztatás alatt éreztem, milyen jó és felszabadító lenne az Urat szolgálni az Ő oltáránál. Ez az érzés egészen a gimnázium végéig nem jött elő bennem, és nem is foglalkoztatott. Aztán eljött a továbbtanulási kérelem beadásának ideje, én pedig beadtam jelentkezésemet az Egri Érseki Papnevelő Intézetbe. Érsek atya felvett 2010 nyarán és azon év őszén el is kezdtem a tanulmányaimat a Szemináriumban, amelynek egészen 2012 szeptemberéig a tanulója voltam.
2012-ben volt egy erős megingás a hitemben. Nyáron szerelmes is lettem, és azt éreztem, hogy már nem tudom folytatni, amit elkezdtem, nem képviselném már hitelesen Krisztust papi hivatásom útján. Így elmentem a Szemináriumból. 2013-2016-ig egy mádi cégnél dolgoztam. Eközben kisebb tanulmányokat is folytattam.
2015 májusában eltöltött egy erős érzés, amely tettekre késztetett. Újra feltört bennem egy elnyomott vágy és érzés a papi hivatás iránt. Nyáron volt a gimnáziumi osztályommal az első találkozónk az érettségi óta, amely után betértem Szabó József spirituális atyához a Szemináriumba egy beszélgetésre. Megbeszéltük egy 3 napos személyesen vezetett lelkigyakorlat időpontját, mégpedig a Nagyboldogasszony előtti három napra. Ezen a lelkigyakorlaton az Úr ismét meghívott az Ő különleges szolgálatára, és én igent mondtam rá. Ezután egy éven keresztül havonta jártam be spirituális atyához lelki beszélgetésekre, lelki vezetésre. Majd 2016 tavaszán ismét beadtam jelentkezésemet a Szemináriumba, ahová Dr. Ternyák Csaba érsek úr ismét felvett és nagy örömmel fogadott vissza „fiai” közé. 2015 szeptemberében elkezdtem ismét szemináriumi tanulmányaimat és pappá formálódásomat.