Biró Istvánnak hívnak, 1997. június 9-én születtem. Nyíregyháza mellett, Nyírpazonyban lakom. A nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium tanulója voltam, ahol 2016 nyarán sikeres érettségi vizsgát tettem.

Papi hivatásom ennek a gimnáziumnak a kápolnájában kezdődött, legalábbis ekkor vált bennem tudatossá. A sok kétely és bizonytalanság között, amely a továbbtanulást illette, paradox módon ez volt az egyetlen, amelynek tudata nyugalommal töltött el, habár sok lemondást láttam benne. Mégis egyre többször vetődött fel bennem, egyre többször jelent meg a gondolataim között a papi hivatás. Az Isten vezetett engem szépen lassan, és hosszú idő után valahogy azon kaptam magam, hogy ami addig taszított a hivatással kapcsolatban, az a feszültség megszűnt bennem. Sőt, egyenesen vonzott. Sok mindent abbahagytam, így időt engedve Istennek, hogy vezessen engem, megszólítson engem, és én bíztam benne, hogy nem fogok csalódni. Így is lett! Nyílt hétvégére is eljutottam, ahol megfogott leginkább a környezet, a Szeminárium épülete, főként a ház szíve, a kápolna. Az itt eltöltött néhány nap alatt kialakult bennem az a vágy, hogy itt éljek, itt tanulhassak, és mélyítsem kapcsolatomat Istennel. Nem sokkal később részt vettem egy hivatástisztázó lelkigyakorlaton Pócspetriben a Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért Közösségnél. A lelkigyakorlat után már nem volt kétségem afelől, hogy papi hivatásom van. Ekkor már az elfogadásának is azon a szintjén álltam, hogy kétségek nélkül, céltudatosan beadtam a jelentkezésemet Palánki Ferenc püspök úrnak, aki a felvételi kérelmemet nagy örömmel fogadta.

Dióhéjban ez a hivatásom története. Habár nem történtek nagy csodák és jelenések életemben, számomra mégis van benne valami, amit nem mondhatok természetesnek, mert utólag reflektálva életemre látom, Isten hogyan formált át engem. Miből gondolom, hogy ez így van? Soha nem bántam meg döntésemet.