Czapkó Mihály
1985. december 14-én születtem Szolnokon. A megyeszékhelyhez közeli településen, Besenyszögön nőttem fel. A helyi templomban lettem megkeresztelve, itt járultam először szentáldozáshoz, és később első szentmisém helyszíne is a besenyszögi templom lett.
Az általános iskola befejeztével a középiskolát a békés megyei Mezőberényben folytattam, ahol egy ötéves magyar-német két tanítási nyelvű gimnáziumba jártam. Az iskolában anyanyelvi tanárok is oktattak, de a többi tanár is hatékonyan adta át tudását. Emellett az intézménynek számos németországi iskolával volt élő kapcsolata, mely sokféle találkozási lehetőséget nyújtott a diákok számára. Később szakfordító szerettem volna lenni, de a tanári pálya is vonzott. Az érettségi után a Pécsi Tudományegyetemre nyertem felvétel, ahol német-történelem szakon kezdtem el tanulmányaimat, bár időközben a hivatásom is formálódott, így csupán két félévet töltöttem ott. Nem vallásos családban nőttem fel, így gyermekkorom plébánosán keresztül, az elsőáldozási felkészítés folyamán ismerhettem meg jobban hitünk szépségeit. Emlékeim között különösen mélyen maradt meg az a mozzanat, amikor egyszer a cölibátusról, az Istennek szentelt életről sugárzó arccal mesélt nekünk. Ennek az élménynek gyakran érzem megerősítő hatását. A ministrálásban is örömömet leltem. Időközben azonban eltávolodtam a templomi közegtől. Az ima, az Istennel való beszélgetés csak egy nagyon minimális szinten volt jelen az életemben.
Megtérésem után, hitem elmélyítésében és hivatásom formálódásában nagy jelentőséget tulajdonítok a Pécsett eltöltött egy évnek. Egy jó barátom révén közeli kapcsolatba kerültem vallásos családjával is, továbbá hálával tartozom több papnak is, akiket Istennek élő és a híveket szeretettel szolgáló papokként ismerhettem meg.
2006-ban adtam be felvételi kérelmemet az egri Érseki Papnevelő Intézetbe. Itt két évet töltöttem el, majd 2008-ban küldött ki Dr. Ternyák Csaba érsek atya Rómába, ahol a Pápai Német-Magyar Kollégiumban (Germanicum et Hungaricum) laktam és a Pápai Gergely Egyetemen folytattam tanulmányaimat, amit 2011-ben fejeztem be.
A szolgálati hely kapcsán rendszerint a papszentelést követő diszpozíciókat értjük. Ehhez én mindenképpen hozzávenném a gyakorlati évet is, ahol nem papként, de már felszentelt diakónusként lelkipásztori feladatokat is elláttam.
A gyakorlati évemet szerettem volna valahol külhonban eltölteni, leginkább Kárpátalja vonzott. Miután erről a főpásztorom és a rektorom hozzájárulását is megkaptam, Majnek Antal munkácsi püspök örömmel fogadott egyházmegyéjébe. 2012. június 23-án szentelt pappá Dr. Ternyák érsek úr Egerben. Újmisésként visszatértem az Örök Városba, továbbra is a Germanicum et Hungaricum növendékeként. A Szent Alfonz Akadémián tanultam, ahol két év alatt erkölcsteológiából szereztem ún. szaklicenciátust. 2014 augusztusától a Gyöngyös-Felsővárosi Szent Bertalan Főplébánián voltam káplán, ahol két szép, mozgalmas évet töltöttem el. 2016-ban – immár harmadik alkalommal – újra „Rómában találtam magam”, és elkezdtem írni a doktori disszertációmat, amelyet reményeim szerint nemsokára be tudok majd fejezni. Az utolsó két évben lakóhelyem viszont nem Rómában volt, hanem Torricében, egy Rómától kb. 100 kilométerre fekvő olasz falu plébániáján (Frosinonei Egyházmegye).
Felfedezve papi életemben az ’egyetem – plébánia’ váltakozó rendjét, most újra egy plébániai diszpozíció következne, de a papi hivatás nem sakktábla, nem is gyalogos átkelőhely, ahol a fekete után rendszerint fehér következik és fordítva. A prefektusi kinevezést a felém tanúsított bizalom jegyében értelmezem, melynek képességeimhez és lehetőségeimhez mérten igyekszem megfelelni. A papnevelésben részt venni felelősségteljes feladat. Mindamellett nem felejthetem el azt sem, hogy a nevelés befelé is irányul, vagyis saját papi hivatásom megélésében is mindig van mit javítani, tanulni és elmélyíteni, hiszen a pap is az Úr tanítványa marad.