Az anyakönyvi bejegyzés szerint 1956. március 1-én születtem. Kisvárda az a város, amit „fatornyos kisfalumként” szülőhelyemül emlegethetek. Gyermekkoromban megkaptam mindazt, amit egy gyermeknek meg kell kapnia: szülői-nagyszülői szeretetet és gondoskodást, (ön)fegyelemre és munkára való nevelést, a templom iránti ragaszkodást. A helybeli gimnáziumi tanulmányokat a 2 éves katonai szolgálat után az egri teológiai tanulmányok követték. Szerettem a szemináriumi életformát. A papszentelés utáni káplános helyeim voltak: Rakamaz, Nyíregyháza és Eger, a maguk különbözőségeikkel, de a papi élet örömeiben való részesülés színterei.

33 éves koromban Rómába kerültem, hogy spiritualitást tanuljak, ami nemcsak iskolai tanulásból, hanem a világegyház életébe, eseményeibe való belekapcsolódásból is állt. Onnan hazatérve szemináriumi feladat várt, a kispapok spirituálisa lettem. Kilenc évig volt ez a feladatom, amit ismét egy kis tudományos munka, majd egy kápláni év követett. 2000-2008 között a Hittudományi Főiskola és a Szeminárium, valamint a Továbbképző Központ vezetése volt a feladatom.

A tanítás – amit 1990-től kezdve végzek – spirituálisként a lelki élet, a papi lelkiséget, a lelkiségtörténetet és a liturgikát jelentette. Most a liturgika és a lelkiségtörténet mellett a hivatalvezetés tantárgyát öleli föl. Nem elfogultságból mondom, de az általam tanított tárgyak mindegyike nagyon szép, hiszen pl. a liturgia által valósul meg az ember és az Isten találkozásának misztériuma, de a lelkiségtörténet tanulmányozása is az Egyház 2000 évet átívelő lelki gazdagságának felismerésére, az Istenhez vezető lelki utak sorszínűségére tanít.

Fotó: Egri Főegyházmegye