Hágen Pál Tamásnak hívnak, az Egri Főegyházmegye kispapja vagyok, Miskolcról származom. Nem részesültem vallásos nevelésben, felnőttként tértem meg 2013 februárjában egy međugorjei zarándoklaton. A zarándoklatra nővérem hívott el, aki már évek óta imádkozott a megtérésemért. Úgy utaztam a többiekkel, mint egy potyautas, akit nem is igazán érdekelt a kérdés, hogy van-e Isten. Szűk egy hét múlva a visszaúton pedig már tanúságot tettem a hitemről a többiek előtt a buszon. Innentől kezdve Isten megismerése lett a középpontja az életemnek, és felgyorsultak az események: katekézisen vettem részt, imacsoportba és plébániai közösségbe jártam. 2014 húsvétján járultam a beavató szentségekhez: a Miskolc-Vasgyári Plébániához tartozó Szent István király-templomban keresztelkedtem meg, illetve voltam bérmálkozó és elsőáldozó.

Ez idő alatt családi vállalkozásban dolgoztam, ahol én főleg az adminisztratív jellegű dolgokkal foglalkoztam, majd édesapám nyugdíjba vonulásával a céget felszámoltuk. A Szemináriumba jelentkezésem előtti évben a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa voltam, Miskolcon a diósgyőri hajléktalanszállón és az avasi játszóházban végeztem feladataimat. A munka mellett felvételt nyertem az Egri Hittudományi Főiskola hittanár-nevelőtanár képzés levelező szakára, ahol az első évfolyamot sikeresen elvégeztem.

Közvetlenül a megtérésemet követően élt bennem a vágy, hogy a kereszténységemet valahogy radikálisan élhessem meg, de csak lassan mertem beengedni a tudatomba Jézusnak a papságba való hívását. 2016 nyarán felvételemet kértem az Egri Papnevelő Intézetbe. A pozitív elbírálás után leszámoltam a munkahelyemről és 2016 szeptemberében megkezdtem tanulmányaimat a Szemináriumban.

Köszönöm az Úrnak, hogy megtérésem után hiteles papok és szerzetesek közé vezetett, és egy olyan plébániai életbe kísért, ahol Isten az imádságban és az embereken keresztül a hivatás útjára tudott engem terelni. Köszönöm mindenkinek a sok-sok imát és fohászt, amivel kísérnek engem. Köszönöm Szűz Máriának a folytonos értem való közbenjárását!