Kubik Zsoltnak hívnak, 2000-ben születtem. Hidvégardóról származom, Magyarország legészakabbig falujából, mely Egertől 117 km-re fekszik. Egy testvérem van, Ákosnak hívják, 15 éves, 2018 szeptemberében kezdte el a középiskolai tanulmányait Kazincbarcikán. Ha visszagondolok az eddigi életemre, akkor bizton állíthatom, hogy engem az Isten eleve azért teremtett, hogy pap legyek, segítsek az embereken, és hirdessem az Úr igéjét, az Örömhírt. Vallásos családból származom, ezért nem meglepő, hogy már kisgyermekkorom óta járok szentmisére. Ha lehet így fogalmazni, korán letudtam a „vallási lázadó koromat”. Ebben az időben (elsőáldozás után) ugyanis a környezetem hatására nem jártam templomba. Sőt, még a látványát is kerültem. Ez két évig tartott, amikor is a nagyapám megelégelte csökönyösségemet, és elráncigált a vasárnapi szentmisére. Innentől kezdve jártam rendszeresen, rá egy évvel elkezdtem ministrálni, majd  fél évvel később megfogalmazódott bennem a papi hivatás gondolata.

Az isteni gondviselésnek köszönhetően meg tudtam maradni hitemben. Először csak zarándoklatokra jártam, Juhász János atya szervezésében. Telt-múlt az idő, elvégeztem az általános iskolát, és felvételt nyertem az edelényi Szent János Görögkatolikus Gimnázium és Szakképző Iskolába. Innentől kezdve évente jártam lelkigyakorlatokra, nyílt hétvégékre, ministránstalálkozókra, Tóth István atya segítségével és pártfogásával. Nagyon jelentős volt az életemben, amikor 11. osztályos koromban nagycsütörtökön egy álom formájában a Szűzanya üzenete által még inkább megerősödtem papi hivatásomban. Ez rendkívüli fellendülést hozott a hitéletemben is. Bízom az Úrban, hogy megtart a hitemben, és mellettem marad egész életemben. Kérem, imádkozzanak értem sokat, hogy jó pap lehessen belőlem!