Gaudete újság
Az újságszerkesztés az egri szeminárium életében mindig kiemelkedő szerepet töltött be. Idén harminc éves a Gaudete, és ennek alkalmából az újság eltelt 30 évéről, és a Gaudete-t megelőző irodalmi tevékenységről fogalmazom meg gondolataimat.
A fő írói munkásság, ami megelőzte a mostani kiadványt, a „Hírharang” című folyóirat volt. Erről kevés információt találtam mind az interneten, mind pedig a könyvtárunkban. Ezért kénytelen voltam magam utána nézni ennek a lapnak. Csak kósza híreket hallottam róla, hogy régebben nagyon meghatározó, és közkedvelt volt a kispapok körében. Még a tavalyi év folyamán történt, hogy rendszereztem a szemináriumunkban megtalálható összes Gaudete-t, és azok között találtam a régebbi Magyar Egyházi Irodalmi Iskola (röviden MEI) naplói között egy könyvet, amely tartalmazza ezen újságok gyűjteményét. 1891-96-ig tartó időszakban jelent meg ez a kiadvány, amelyet Timon Zsigmond papnövendék állította össze. A kispapok életével foglalkozott, papnövendékek szerkesztették papnövendékeknek. Az életüket érő eseményeket mutatták be humoros formában; szatírák, tréfás írások találhatók meg benne. Továbbá egy-egy kispap jelleméről is kapunk információt. Számomra érdekes, hogy az írásokban álneveken, beceneveken szerepelnek a szeminaristák, elöljárók, és rögtön a gyűjtemény előtt találhatunk egy névsort, amelyben az is szerepel, hogy melyik név kit takar. Ezeket az írásokat pedig karikatúrákkal, képregényekkel, rejtvényekkel bővítették ki, és egy nagyon színes, könnyed lapot állítottak össze. A különböző rovatok is inkább a szórakoztatást szolgálják, sőt maguk az apróhirdetések is, amik kifejezetten utalnak a ház életének egy-egy epizódjára (például, amikor kiemelik a cipőkrém hiányát, és annak az igényét a kispapok körében, vagy egy teafőző szükségességét a hideg téli estékre).
A ma megjelenő Gaudete viszont már alapvetően komolyabb témákat és hangvételt célzott meg az indulásától fogva. A történetével kapcsolatban igen kevés információt találtam, főleg a kezdeti időkre vonatkozóan, csak a honlapunkon olvasható egy rövid írás vele kapcsolatba (a cikkben főként erre fogok támaszkodni; továbbá az újságokban megjelent cikkekre, névsorokra). Sajnos, a szemináriumban sem találhatók már meg a legelső évfolyam számai csak a második évfolyamtól, 1988 decemberétől kezdődően lelhetőek fel. Találtam még más érdekességeket is a Gaudete-vel kapcsolatban. A kiadvány életében nagyon nehéz volt az indulás, néhány lelkes papnövendék indítványozta a kiadását és szerkesztését. Az akkori szerkesztőbizottság főbb tagjai: Kormos Miklós, Juhász Imre, Linzenbold József és Mischinger Ferenc volt. Az újság létrejöttében nagy szerepe volt Kartal Ernő rektor úrnak, aki támogatta és helyeselte az indulását; ő fontosnak tartotta a kispapok ezen önszerveződését a fejlődésükben.
Az első számokat 1987-ben, még a kommunista időkben adták ki, még a rendszerváltás előtt. Ennek következtében nem lehetett nagy példányszámban terjeszteni az újságot csak korlátozott mennyiségben, úgynevezett belső használatra (ez a felirat ott áll az újságok második oldalán). Csak pár év múlva érte el azt, ami a fő célkitűzés volt, hogy az emberek egy képet kapjanak a papnövendékek életéről, gondolatairól, hogy ezek által is az olvasók jobban megismerhessék a szemináriumi életet és a kispapokat. Egyben evangelizációs eszközként is tekintettek rá. Az újság előállítása is nagy kihívás volt, mert a technikai korlátok miatt még írógéppel készítették, méretre vágva egy A/4-es méretű lapra ragasztottak fel a képekkel együtt, és ezeket sokszorosították, kezdetben az Érseki Hivatal majd a szeminárium fénymásolójával. Az oldalakat rajzokkal is díszítették. Ezek közül a ragasztott lapok közül néhány szám még mindig megtalálható a papnevelő intézetben.
A cím választásának magyarázata az volt, hogy az első megjelenés advent 3. vasárnapján (gaudete) volt. Az évek folyamán a technika fejlődésének köszönhetően a dolgunk jelentősen megkönnyebbült. A rendszerváltás után az újságot szabadon tudtuk terjeszteni az olvasók körében, és a nyomtatást már nyomdában végeztették el. Az évek teltével viszont az alapvető célkitűzés nem változott: az olvasóknak adjunk betekintést a kispapi életbe. Az újság kezdetektől fogva követett alapvető struktúrái továbbra is fennállnak. Megtalálható benne – többek között – az elsőévesek és a szentelendők bemutatkozása, hírösszefoglaló és krónika. Az 1988-as újság sorozatban, amit lehetőségem volt elolvasni, láthatjuk már az első cikkben, hogy mennyire örültek, és hálásak voltak a szerkesztők azért, hogy az újság megélte ezt az évet. Mi is ezt érezzük most, amikor visszatekintve a kiadvány harminc éves múltjára reméljük, hogy méltó folytatói vagyunk és leszünk ennek az értékközvetítő munkának.
