Gaudete újság

Az előd: a Hírharang

Az egri kispapok 1893. október 22-én, az aznap megjelenő, belső használatú Hírharang újságot olvasván talán nem is gondolták volna, hogy az lesz az utolsó példánya a lapnak. A Timon Zsigmond másodéves kispap által szerkesztett újság nem élt tovább 12 számnál. Kizárólag egy-egy példány készült belőlük, és egymásnak kéz a kézbe adván írtak bele paródiákat a növendékek egymásról és az elöljárókról, tanáratyákról.

A folyóirat létrejötte, első évtizede

Az évek múltak, és a Hírharang emléke egyre inkább elhalványult az évtizedek során, majdnem 100 évre feledésbe merült az újságírás. A „feltámadásra” 1987-ig kellett várni. Advent 3. vasárnapjának előestéjén ugyanis 50 példányban megjelent a Gaudete c. folyóirat! Szerkesztői: Kormos Miklós, Juhász Imre, Linczenbold József, Mischinger Ferenc. Elmondásuk szerint az indulás volt a legnehezebb, mert az első szám kiadása még a „régi rendszerben” történt, amikor még előírás volt a különböző engedélyek beszerzése. Nagy segítséget jelentett az induláskor Kartal Ernő rektor kezdettől fogva való lelkes támogatása. Támogatásának fő okát abban nevezte meg, hogy a lap kiválóan beleillik az Irodalmi Iskola profiljába, ráadásul így jelentősen megnőtt a szemináriumi kulturális élet. Ráadásul a vidékre újra híre ment a kispapok műveltségének. A kispapok az engedélyt a hivataltól azonban csak szóban kapták meg, és csak belső használatú lap nyomtatására. Nagy nehézséget jelentett a technika: az első számokat írógéppel gépelték be (az első „nagy” gépelő Juhász Imre volt), a szerkesztés pedig ollóval és ragasztóval történt. Az elkészült oldalakat először az Érseki Hivatal, később a Szeminárium kisteljesítményű nyomtatóján sokszorosították. A lapindítók szándékának komolyságát jelzik, hogy a nehézségek ellenére is vállalták az újság elkészítését.

A számítógépek megjelenésével egy picit megkönnyült a feladat, ugyanakkor még így is be kellett gépelni a kézzel beadott cikkeket. Ráadásul csak kevés és gyenge teljesítményű gépek álltak rendelkezésre. Az elöljárók a lap indulásának éveiben először biztosították a pénzt, – de a kispapok kezdettől fogva maguk intézték a lap kiadásával és terjesztésével kapcsolatos ügyeket –, azonban később saját kézbe kerültek az anyagiak is. A rendszerváltás után már nyomdában nyomtatták az újságot, a tördelést azonban anyagi okok miatt a kispapok maguk végezték el számítógépen. Maguk állították össze a cikkeket, és tervezték meg a borítót. Az újság a technika fejlődésével egyre szebb lett. A példányszám is kezdett növekedni, a rendszerváltozás után pedig (1991-től) elkezdődött a lap hívek körében való terjesztése is.

Az új évzred első évtizede

A 2000-es évek elejére a lap már évente négyszer jelent meg: ősszel, gaudete vasárnapon, húsvét előtt és a papszenteléskor. A példányszám elérte a 2500-at, és határon túlra is (Kárpátalja, Erdély) eljutott a folyóirat. Ebben az időben a miénk volt az ország legnagyobb példányszámú szemináriumi újsága. A rovatok száma és színvonala is folyamatosan nőtt: eseménynaptár, beszámolók a Szeminárium életéről, hivatástörténetek, elmélkedések, versek és novellák, beszélgetések házunk vendégeivel, cserkész-rovat, stb. A rajzolók közül kiemelkedtek Szarvas Péter, Káposztássy Béla, Kovács József, Szőke Gábor, Papp László és Szulincsák Sándor. A lektorálásban a tanáratyák segédkeztek (pl. Szénási Sándor, Tarjányi Zoltán). A Jó Pásztor vasárnapi számokat a kispapok magukkal vitték az egyházmegyék plébániáira az ún. „lelkipásztori hétvégék” során. Számos egyéni támogatás is érkezett a szerkesztőségnek (természetesen az Irodalmi Iskola pénztárába folyik be az összeg), melyek közül kiemelkedtek Dr. Petróczi Sándor atya rendszeres támogatásai. Az újság megvásárlásával azonban minden ember támogatta a kispapokat (ez most is hasonlóképpen van).

A folyóirat napjainkban

Az új évtized néminemű hanyatlást hozott magával: bár a technika rohamosan fejlődött, az immár teljes egészében színes borítón többször szerepelt homályos, rossz minőségű kép, nehezen olvasható szöveg. A tartalom lektorálásában is voltak hiányosságok, növekedtek a nyelvhelyességi, helyesírási hibák számai. A belív maradt fekete-fehér, így a képek nehezen voltak láthatók. A tartalom irodalmi színvonala azonban megmaradt: születtek kiváló versek, novellák, irodalmilag színvonalas cikkek. A 2015-ös évtől kezdve immáron csupán két számban jelenik meg az újság: gaudete vasárnapon és húsvétkor. Lapunkat jelenleg 2800 példányban, a kazincbarcikai Szalézi Nyomdában nyomtatjuk, a tördelést is szakember végzi. A lektorálást korábban Dr. Krakomperger Zoltán atya végezte, most Köböl Zsolt tanár úr.

Nagy megújulást élt át a folyóirat a 2018-as évben: az új dizájn kapott, és színes lett kívül-belül!

Büszkék vagyunk az újságunkra, mely jelenleg az egri növendékpapság kulturális életének legszembetűnőbb kifejeződése. Hálásak vagyunk az alapítóknak, akiknek gyümölcsét kezünkbe vehetjük a lap olvasásakor. Hálásak vagyunk és köszönetet mondunk minden támogatónknak (kiváltképp az imaháttér résztvevőinek is), akik nélkül biztosan nem jöhetett volna létre, és nem maradhatna fenn a folyóirat.

A történelmi kitekintést az Gaudete első főszerkesztőjének, Kormos Miklósnak gondolatával fejezem be: „…örülni fogunk: ha lapunk egy szikrányival is növelni fogja a Krisztus búcsúbeszédében elmondott és áhított egységet közöttünk…”