Az Egri Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi és Egyházművészeti Társulata (MEI)

A MEI rövid bemutatása

Az Egri Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi és Egyházművészeti Társulata (röviden Magyar Egyházirodalmi Iskola – MEI) az egri kispapok kulturális életének „megtestesülése”. Majd’ 200 éves fényes múltjával örökre ráhelyezte a kispapokat Eger térképére. Az 1835-ös alapításakor megfogalmazott célját („…közköltségen vett magyar könyvek által a’ honi nyelv’ s literatura’ s mindennemü hasznos ösmeretek’ megszerzését…”) olyan nagy nevek vitték előre, mint Mindszenty Gedeon, Pájer Antal, Tárkányi Béla.

Büszkék vagyunk, hogy ebbe a vonalba csatlakozhatunk be napjainkban is. Mint ahogy manapság is tették, most is igyekszünk a kulturális életet felpezsdíteni a kispapok között: a MEI összefoglalja és előmozdítja a művészetek művelését. A módszerek változtak: régen havi rendszerességgel gyűléseket tartottak, szavalóversenyeket rendeztek, pályázatokat hirdettek. Manapság meghívott előadóktól tanulunk, Színházba, koncertekre járunk. Az újságírás a 200 év szemében is hatalmas jelentőségű. Szintén igaz ez a rádióműsorunkra is.

Büszkék vagyunk tehát, hogy az Iskolára, mely természetesen nem öncélú: a gyönyörködtetés mellett a mennyei, végtelen szépségben való részesülést szolgálja közöttünk.

Az alakulás kora (1835-1848)

A XIX. század Magyarországát a nemzeti eszmélődés és függetlenségi törekvések jellemezték, melyek a magyar nyelv és irodalom, független nemzeti kultúra ápolásában és létrehozásában nyilvánultak meg. Ennek a gondolatnak az elterjedését bizonyítják az ország területén egymásután megalakuló irodalmi társulatok, önképző körök. Az 1830-ban, a pesti Központi Szemináriumban létrejött Magyar Gyakorló Iskola lelkesedése nem kerülte el az egri papnövendékek figyelmét sem, akik 1835. december 19-én – tíz évvel a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása után – létrehozták a Theológiai Magyar Olvasó Társaságot. A Társulat 40 fővel kezdte meg működését, első elnöke Stészel Ferenc IV. éves kispap lett. A tagok buzgón olvastak, írtak, bírálták egymás dolgozatait, szavaltak a háromhetente megtartott gyűléseken. A jegyzőkönyvekben sokszor szerepel Tárkányi Béla, Pájer Antal és Mindszenty Gedeon neve.

Nagy fellendülést hozott Petőfi Sándor 1844-es látogatása. Február 19-én érkezett, és 3-4 napot maradt. Pájer Antalt kereste, akit az Atheneum folyóiratban megjelent versei miatt már ismert. Mivel őt nem találta (ekkorra már pappá szentelték), figyelme Tárkányi felé fordult. Itt tartózkodása alatt jóformán ki sem mozdult a házból, szobájában – az első emeleti, később róla elnevezett szobában – ült bezárkózva, és írt. Itt született meg az Egri hangok c. verse. 1848. március 15-e után tíz nappal hazafias gyűlést tartottak a kispapok, s elhatározták, hogy a társulat tőkéjét a bajban levők segítésére ajándékozzák. Ezenfelül, aki tehette, bevonult honvédnek. A szabadságharccal együtt a Társulat is elbukott.

A mai társulat megalakulása és működése (1861-1935)

Az elnyomás után – Bartakovics egri érsek támogatásával – 1861. november 10-én indult újra az Iskola, Az Egri Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Társulata néven. Tevékenységüket a szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária pártfogása alá helyezték – ezt mind a mai napig igaz az Iskolára. Első Mária-ünnepélyüket 1861. december 8-án tartották meg az érsek és a főkáptalan részvételével. (Ismeretes, hogy a szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária dogmája ekkor még csupán 7 éve lett kimondva.) Ekkoriban a társulat munkájának legjelentősebb része görög, latin fordítások voltak. A társulat könyvtára is jelentősen bővült, a kötetek száma 1867-ben elérte az 1638-at.

A Magyar Tudományos Akadémia megalapításához az 1840-es években 300 forinttal járultak hozzá, ezzel alapító tag lett az Iskola. A Szent István Társulat megalapításához is 300 forinttal járult hozzá. 1885. december 13-án ünnepelte az Iskola fennállásának 50 éves évfordulóját. Az ünnepségsorozat rendkívüli sikerű volt, több neves újságban is szerepelt, ráadásul még Heves vármegye alispánja is részt vett rajta. Az irodalmi munka töretlen volt: rendszeresen adtak ki teológiai, egyháztörténelmi munkákat, cikkeket, verseket, dolgozatokat. 1893-94-ben 12 alkalommal jelent meg a Hírharang, a kispapok belső használatú újsága. Ebben – kézről kézre adva egymásnak – a kispapok egymást és tanáraikat parodizálták ki.

Az 1890-es évek azonban sajnos a hanyatlás évei: egyre kevesebben léptek be a Társulatba, nagy volt az érdektelenség, a teológiai érdeklődés igencsak megcsappant. Kevés munka született, azok is igen gyengék. Egy időben a szociológia felé fordultak, később azonban újra kiszélesedett az érdeklődés medre. A fellendülést Kriston Endre (későbbi egri segédpüspök) személye hozta meg. 1910-ben – a többi szeminárium irodalmi iskoláitól tanácsot kérve – három szakosztályt állítottak fel: spekulatív-teológiai, praktikus-teológiai és szociológiai szakosztályt. 1912-től az éves működésről egy 15 oldalas nyomtatványt adtak ki, amelyet 450 példányban szétosztván az egyházmegye papjai között népszerűsítették az Iskolát, mely irodalmilag rendkívül magas színvonalon állt ekkor. Ebben az évben Szmrecsányi Lajos érsek fővédnöke lett a Társulatnak, amelynek már kispap korában is aktív tagja, főjegyzője volt.

Az I. világháború egy időre megbénította a működést, de a munka nem állt le egészen a Tanácsköztársaság zavaros időszakáig. 1920-ban újraindul a munka a megszokott színvonalon, a városi értelmiség tagjai a legnagyobb megelégedéssel távoznak a gyűlésekről. Nagy esemény volt az 1927-es díszgyűlés, amelyen Sík Sándor emlékül itthagyta a Megyeri hitvallás c. vers kéziratát. 1930-ban megalakul a missziós szakosztály: céljuk a misszió irodalmi és anyagi támogatása. Létrehoztak egy „missziós boltot” is, mely 1965-ben szűnt meg.

A második száz év (1935-től napjainkig)

1935-ben ünnepelte fennállásának 100 éves évfordulóját az Iskola. Ekkor minden eddiginél fényesebb emlékévet tartottak. Megváltoztatták az alapszabályt: ezentúl minden papnövendék tagja a társulatnak. A Társulat Szmrecsányi Miklós nyugalmazott miniszteri tanácsos javaslatára az Iskola programjába vette az egyházművészetet is, így lett az új neve Egri Növendékpapság Egyházirodalmi és Egyházművészeti Társulata. A történelmi főünnepélyen – melyet december 8-án tartottak – az egyházmegye teljes elöljárósága mellett a város vezetősége és jelentős számú értelmiségije részt vett. Az ünnepi beszédek, szavalatok patetikus hangulatot kölcsönöztek, mely rivaldafénybe hozta a Társulat színvonalas működését. A jubileum új lendületet adott a kispapoknak.

A ’40-es években folytatódott a színvonalas munka: saját képeslapot adtak ki, rendszeresen hívtak vendégelőadókat gyűléseikre. 1948-ban a Vigília c. folyóirat Szemináriumunkban tartotta írói összejövetelét Sík Sándor vezetésével. 1952-ben az állami vezetés bezáratta a Váci Szemináriumot, így az ottani kispapok Egerbe költöztek. Egy ideig az ő iskolájuk (Pázmány Kör) és az egri párhuzamosan működött, azonban 1964-ben elkezdődött a kettő egybeolvasztása. Ez valójában a Pázmány Kör beolvasztását jelentette az egri Irodalmi Iskolába. Ez a folyamat 1975-ben zárul le, amikor is egy vezetés alatt egyesült a két társulat. 1976-ban a megváltozott körülmények miatt újrafogalmazták az Iskola alapszabályait. A Társulat új neve: Egri Érseki Papnevelő Intézet Irodalmi Iskolája. 1987-től ismét újságírásba fogtak a kispapok: decemberben megjelent a Gaudete c. lap első száma. Először csak belső használatra – mint száz évvel korábbi elődje, a Hírharang –, azonban 1991-ben mégis a nyilvánosság elé lépett. Istennek hála, újságunk ugyanezzel a címmel, és (reményeink szerint) hasonlóan színvonalas tartalommal mind a mai napig működik. Az 1988-ban az Iskola – az 1935-ös név alapján – új nevet vett fel, amelyet mind a mai napig használ: Az Egri Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi és Egyházművészeti Társulata. 2000-es indulását követően nem sokkal a Szent István Rádión elindult a kispapok műsora, a Gaudete rádióműsor, melyben a kispapok életükről, a Szemináriumban történtekről, egyházzal kapcsolatos témákról beszélgetnek. Büszkék vagyunk erre is, hiszen immáron még egy spektrummal bővült az Iskola munkássága.

Napjainkban ugyanakkor hullámvölgyet él meg az Iskola. A havi gyűlések és a gazdag irodalmi, művészeti munka szünetelnek. Ugyanakkor igyekszünk más utakat keresni: fél évente két-háromszor meghívunk előadókat, akik egy-egy – az Iskola programjába tartozó – témáról tartanak előadásokat. A Társulat legfőbb megnyilvánulása az évente korábban négyszer, most kétszer megjelenő Gaudete újság, amely a majd’ 200 éves irodalmi múlt meghosszabbítása. Az újság megvásárlásával az Iskolát tudják támogatni, mely nem szűnt meg szintén támogatni az őt alkotó kispapságot. Mire vélhető ez a mélypont? Miért szűnt meg látszólag az érdeklődés az egyházirodalom és az egyházművészet iránt? Erre összetett a válasz. Egyrészt, egyértelműen közrejátszik az érdektelenség. A digitalizmus óriási konkurenciát jelent, és sokan bizony engednek ennek a kísértésének. Másrészt, a kispapok létszáma felére, harmadára csökkent, viszont a házon belüli és kívüli feladatok inkább még bővültek, a modern kor problématudatának növekedésével együtt. Régen a kispapok egy lassabb világban éltek, volt „kapacitásuk” az irodalomra, ma viszont rohan mindenki, mindenhova. Harmadrészt, el kell azon gondolkoznunk, mire van ma igény? Nem kezdhetünk el novellapályázatokat hirdetni, görög, latin fordításokba kezdeni. Eredeti célját, és lassan 200 éves múltját tekintve tehát változtatnunk kell, új utakat kell keresnünk.

Ez a jövő feladata – nem kevesebb. Fontos azonban látni, hogy az Egyházirodalmi Iskola is csupán egy eszköz az Isten felé vezető úton. Bárhogyan alakul tehát a jövő, a legfőbb célunk Istenhez eltalálni, és szent papokká válni.