Németh Mihály vagyok, 1999-ben születtem Miskolcon, azóta is ebben a városban élek. A szüleim a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Karán tanítanak. Négy testvérem van. A bátyám, Nándi informatikusként dolgozik, tavaly megnősült. Zsuzsi nővérem Budapesten dolgozik. Márti nővérem az egri Eszterházy Károly Egyetemen tanul. A húgom, Mariska még gimnazista. Egy, akkor még nem egyházi általános iskolában tanultam négy évig, utána pedig egy nyolcosztályos gimnáziumban, a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban. Itt érettségiztem 2018-ban. A hitemet a családomnak és az egyházközségemnek, ill. a Miskolci-Mindszenti Plébánia papjainak köszönhetem. Már talán óvodásként is ministráltam, de az első emlékeim ezzel kapcsolatban első osztályos koromból származnak. Bár évközben általában csak vasárnapokon és főünnepeken jártunk templomba, az adventi időben minden reggel elmentünk a rorate szentmisékre. Minden alkalommal szerepeltem a plébániai pásztor- és passiójátékokban.

A hivatásomat 12 éves koromban kaptam egy plébániai hittantábor idején. Ekkor kezdődött el bennem az a folyamat is, melynek gyümölcseként egyre tudatosabban imádkoztam és jártam templomba. Már nem a szülők unszolására vagy megszokásból gyakoroltam vallásomat. Hivatástudatomban természetesen voltak hullámvölgyek. Valamikor nem akartam pap lenni, máskor viszont azon bosszankodtam, hogy minek is ez az érettségi, már most be akarok lépni a Szemináriumba. Többször elmentem az évek során hivatástisztázó lelkigyakorlatra és sokat beszéltem erről papokkal is, így az érettségi előtti évben igent tudtam mondani. Mióta itt élek, azt érzem, hogy jó helyen vagyok. Hiszem azt, hogy ha Isten eddig elvezetett, akkor ezután is megsegít majd.

Kérem a kedves olvasókat, imádkozzanak értem, hogy ki tudjak tartani hivatásomban!