Novák Lajosnak hívnak, 1999-ben születtem Miskolcon. Hatodikos koromban – amikor az Egri Főegyházmegye átvette az általános iskolát, ahol tanultam – indult  megtérésem folyamata. Nyolcadikos koromra kristályosodott ki a továbbtanulási szándékom kettős pillérje: egyházi fenntartású intézményt és pedagógia szakirányt szerettem volna választani. Ebben az időben ugyanis tanár szerettem volna lenni. Így kezdtem a középiskolás éveimet Egerben, a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnáziumban, s egyúttal beköltöztem az Érseki Szent József Kollégiumba. Ahogy teltek a napok, hónapok, évek, egyre mélyebben ismertem meg Jézust, valamint az Egyházat. A gimnázium révén felfedezhettem, és közel kerülhettem a ciszterci lelkiséghez, magaménak érezve az Ardere et lucere! – Lángolj és világíts!- cisztercita jelmondat mély mondanivalóját.

A papság gondolata kilencediktől kezdve többször vissza-vissza tért a szívembe. Bennem is, mint azt hiszem sokunkban, ugyanaz a kérdés fogalmazódott meg: miért pont engem hív? Érezve méltatlanságomat, sokáig nem tudtam mit kezdeni hivatásommal. Tizenegyedik végén, a nyári szünetben – tekintve, hogy a következő év már a továbbtanulás éve – elmentem lelkigyakorlatra egy jezsuita atyához, hogy ott majd elmélyülve, erősítve az Isten-kapcsolatomat, úgyis választ kapok az Úrtól. Onnan már úgy tértem vissza, hogy biztosnak éreztem a Jóisten hívó szavát. Ezért az érettségi évét már azzal a tudattal kezdhettem el, hogy a jelentkezésemet Egerbe, az Érseki Papnevelő Intézetbe adom be, Dr. Ternyák Csaba érsek úrnak. Felvételt nyerve szeptemberben el is kezdődött az első évem kispapként. Isten kegyelmében bízva, valamint minden tőlem telhetőt megtéve bízom, hogy megtart e hivatás ösvényén.

Kérem a kedves olvasókat, imádkozzanak értem, és kérjék: „Jézus, adj nekünk a Te szíved szerinti papi és szerzetesi hivatásokat”!