Papp Attila vagyok, Pócspetriből származom. Ez a kis település a nagy búcsújáró hely, Máriapócs mellett található. Pócspetri egyszerre hírhedt és híres. Előbbi azért, mert az 1948-as egyházi iskolák államosítását egy koncepciós per keretei között, egy itt történt esemény erősítette meg és gyorsította fel, utóbbi pedig azért, mert Dr. Veres András püspök atya, aki édesanyám osztálytársa volt, e kicsiny, mélyen vallásos községben alapozta meg Isten-kapcsolatát. Vallásos neveltetésemet dédnagyapámtól, nagymamámtól és édesanyámtól kaptam. Gyermekkoromban sokat zarándokoltunk Máriapócsra, ahol mindig csodálattal töltött el a sok ember látványa, akik hihetetlenül hosszú sorban álltak, s várakoztak arra, hogy csókkal illessék a könnyező Szűz Mária kegyképét. Talán ez lehetett az az apró mustármag, amely a jó talajba kerülve most hatalmassá terebélyesedett. Az általános iskola befejezését követően, Vásárosnaményban tanultam, ahol a konyhai fortélyok és a felszolgálás művészetét sajátíthattam el. A szakács szakmában dolgozva megszereztem az érettségit. Később a megyeszékhelyre, Nyíregyházára kerülve a Nyíregyházi Főiskola hallgatójaként arculatépítés és emberi erőforrás menedzser szakon tanulhattam. A diplomámat sokkal később kaptam meg, mert a nyelvvizsgámat nem tudtam megszerezni aktív éveim alatt. Ennek egyszerű és szomorú oka, hogy igen szegény családból származom, így szükség volt az én keresetemre is a megélhetésünkhöz.

Tanulás mellett gyorsétteremben és moziban dolgoztam, ahol sikerült a sváb mentalitást megmutatnom. Az akkori Isten-kapcsolatom mélységéről szégyellve, de nem tudok sokat mondani, mert vallásom gyakorlása csak a főünnepekre korlátozódott. Mégis minden napban megtaláltam a szépséget, a meglepetést, a kisebb-nagyobb csodát, amely emlékeztetett arra, hogy Ő ott áll az ajtó előtt, kopogtat, bebocsájtást kérve tőlem. A felületes kapcsolat ellenére, a segíteni akarás és a saját akaratomról való lemondás folyamatosan jelen volt életemben. Egy rövid ideig Európa útjait jártam, s a vezetés ideje alatt nagyon sokat gondolkodtam létem, létünk értelméről. Ennek okát nem nagyon tudtam megválaszolni, így egy hivatástisztázó lelkigyakorlaton vettem részt. Ennek történéseit megbeszélve a rokonságunkban lévő lelki atyával döntöttem a Szentlélek sugallatára a papi hivatás és a Szemináriumba való bevonulás mellett.

Közel két éve tartozom a Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért Közösség tagjai közé. Mi imáinkat, cselekedeteinket, szenvedéseinket fölajánlva segítjük a zarándokegyház és a tisztítótűzben várakozó lelkek tisztulását.