Pintér Bálintnak hívnak. Amikor a hivatásom története felől érdeklődnek, mindig nehéz helyzetben érzem magam, ugyanis nem egyszerű szavakba, gondolatokba önteni a belső folyamatokat, történéseket. Másrészt, az arra való rálátásom idővel változik, vagyis lesznek olyan részek, amelyek hangsúlyosabbá válnak. Nem tudnék egy pontot megjelölni, hogy éppen abban a pillanatban kaptam meg a hivatást, sokkal inkább egy folyamat csendes kibontakozásáról van szó.

Elsőáldozásomra való készület órája után a hittantanár kíséretében a sekrestyébe mentünk valamit keresni, intézni. Akkor megláttam a falra függesztett ministránstáblázatot, amelyen az atya vezette a hétköznapi, hétvégi oltárszolgálatot ikszek behúzásával, amelyet időközönként honorált is. Nekem nagyon megtetszett, másnap azonnal beálltam Istent szolgálni kisebb-nagyobb hibákkal. Idővel belejöttem. Először a miseruha tetszett, aztán sokszor elképzeltem magam benne, gondoltam, milyen jó lehet misézni. Az évek folyamán értek bennem az érzések, gondolatok, az elhatározás. A másik nagyon pontos emlékem, amikor én, édesanyám és az atya álltunk a plébánia folyosóján. Volt egy pillanat, amikor beállt a csönd, ekkor magam sem értem, de felkiáltottam, hogy papnak megyek. Anyukám megijedt, de az atya megnyugtatta azzal, hogy biztos nem komoly, majd kinövi, vagy ha tényleg így van, akkor az évek alatt megerősödik. Valóban megerősödött.

Viszont érettségi után még elkezdtem Gödöllőn az agrármérnökit a Szent István Egyetemen. Már félév előtt jócskán éreztem, hogy ez nem az én pályám, mert Istennek teljesen más elképzelése van velem. Ez megerősödött bennem, így adtam be a jelentkezésemet a Szemináriumba. Viszont csak egy évig maradtam falai között saját döntésem alapján, ugyanis éreztem, hogy nem vagyok még eléggé érett a papképzés elvárásaihoz, rendjéhez. Teológiai tanulmányaimat folytattam levelező tagozaton, 2015-ben diplomát szereztem katekéta-lelkipásztori munkatárs szakon. Ebben a kinti két évben dolgoztam pedagógia asszisztensként katolikus iskolában, illetve szőlészetben is Eisenstadtban, Donnerskirchenben és Schwächatban. Aztán megerősödve visszatértem a papnövendékek közösségébe.

Nagyon szeretek olvasni, zenét hallgatni, orgonálni, régebben vadászkürtöltem is, illetve az idegen nyelvek elsajátításában is nagy örömömet lelem. Fontosnak tartom és találom, hogy a gondolkodás művészete, a dolgokra való rácsodálkozás, gondolkoztatás ne vesszen ki, ne tompuljon el, hanem szellemiségünket építsük, neveljük, növeljük. Köszönöm az Istennek és minden keresztény testvéremnek, aki imájával kísér, kísért. Köszönöm, hogy az Úr diakónusa lehetek, aki öröktől fogva megajándékozott a kiválasztottság és a majdan nyáron megvalósuló papszentelés kegyelmeivel és ajándékaival. Szeretném a nekem adott ajándékokat mások előtt kibontani, másoknak odaadni.

* * *

Bálintot Dr. Ternyák Csaba érsek atya 2019. június 22-én szentelte pappá az Egri Bazilikában. Első szolgálati helye: Mezőkövesd II. (Jézus Szíve) Plébánia