Soltész Ádámnak hívnak. 1988. május 1-jén születtem a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szikszón. Abaújszántón nőttem fel, az általános iskolát is itt végeztem el. Középiskolai tanulmányaimat Sárospatakon, a Református Gimnáziumban végeztem. Összesen négy testvérem van: egy öcsém és három húgom, ebben a sorrendben.

Ami a hivatásomat illeti, először hatodik osztályos koromban gondolkoztam el azon, hogy pap szeretnék lenni, mely ekkor még inkább csak kósza ötlet volt. Ez azonban gimnáziumi tanulmányaim vége felé közeledve, mikor a pályaválasztás kérdése egyre aktuálisabbá vált, egyre gyakrabban, újra és újra előjött. Egyfajta ellenállás is társult ehhez a gondolathoz ugyanakkor, mivel – bár éreztem, hogy Isten erre hív – az én terveimnek ez nem igazán felelt meg. Én családot szerettem volna, legalább három gyerekkel. Másrészt pedig, nem is éreztem magamat elég érettnek egy ilyen komoly döntés meghozatalához. Ezért végül is nem adtam be a jelentkezésemet a Szemináriumba, hanem inkább a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékén kezdtem meg tanulmányaimat. Ezekre az évekre tehető családom elköltözése Szántóról – mely költözést később újabb költözések követtek –, illetve szüleim válása is. Mindez a hirtelen változás, amelyhez még az új egyetemi környezet is hozzájött, komoly lelki törést okozott bennem. Ráadásul a tanulmányaimra is hatással volt. Az sem segített, hogy hamar rájöttem, a régészet nem is érdekel annyira, hogy ezzel akarjam majd keresni a kenyerem. Ezért végül is átjelentkeztem egy másik szakra, majd később egy másik egyetemre is. A helyemet azonban sehol sem találtam.

Édesanyámék közben Angliába költöztek, s elhatároztam, hogy én is követem a példájukat, már csak azért is, mert pénzre volt szükségem a tanulmányaim folytatásához. Míg az egyetemen tanultam, az Úr többször is, újra és újra hívott engem, hogy legyek az Ő munkatársa, de én újra és újra visszautasítottam az ajánlatát. Kint Angliában ismét megszólított. Lelkileg mélyponton voltam akkor, kicsit úgy, mint a tékozló fiú, mikor a sertésekre kellett vigyáznia. Bár Istenbe vetett hitemet sosem hagytam el teljesen, mégis nekem is szükségem volt egyfajta hazatérésre az atyai házba. Ezúttal igent mondtam hívására. Úgy érzem, az volt életem eddigi legjobb döntése, hogy ekkor ráhagyatkoztam az Úrra. Nem állítom, hogy minden problémám azonnal megoldódott, de fokozatosan, szépen lassan, évről évre az Úr átsegített minden nehézségen. Ezt a segítségét, ha nem is ilyen erősen, de később is, több alkalommal is éreztem, s már ebből is tudom, hogy olyan útra léptem, amelyet Ő szánt nekem. Kérem a kedves testvérek imáját a hivatásomért, hogy az Úr tegye teljessé azt a jót, amit megkezdett bennem.

* * *

Ádámot Dr. Ternyák Csaba érsek atya 2019. június 22-én szentelte pappá az Egri Bazilikában. Első szolgálati helye: Szerencs