Szabó Gábor vagyok, 1996. május 18-án születtem Kisvárdán. Jelenleg Dögén élek (Kisvárda filiája) szüleimmel és testvéremmel. Tanulmányaimat Dögén kezdtem meg az Ölbey Irén Általános Iskolában, majd a kisvárdai Szent László Katolikus Szakközépiskolában érettségiztem. Az érettségi megszerzése után egyből jelentkeztem az Egri Érseki Papnevelő Intézetbe.

Kiskoromtól kezdve vallásos nevelést kaptam. 7 éves koromtól ministrálok, habár kezdetben Isten még nem állt elég közel a szívemhez. A középiskolás éveim alatt egy új káplán érkezett egyházközségünkbe, akit Nagy Zsolt atyának hívnak. Az ő élete és barátsága egyre jobban növelte bennem az Istennel való kapcsolatomat, de a papság szóba sem jöhetett. Később 17 éves koromban a Szemináriumban voltam egy nyári 3 napos lelkigyakorlaton, ahol szentségimádás közben meghallottam Isten hívó szavát. Azt éreztette velem, hogy bíznom kell Benne. Hívását elfogadni és igent mondani rá azonban nem tudtam. Egy év elteltével, mikor újra egy lelkigyakorlaton voltam, ismét éreztem az Úr hívását. Úgy éreztem, ezúttal már nem szabad elmenekülnöm, igent mondtam tehát. A szemináriumi felvételemig Zsolt atya segítette utamat. Szüleim nehezen fogadták el, de sok imádság után ma már ők is nagyon büszkék rám, és nagyon boldogok. Hivatásom központi részeként egy szentírási részt választottam: „Bízzál Istenben, ő majd gondodat viseli; remélj benne, akkor egyenes úton járhatsz, maradj félelmében, és öregedjél meg benne!” (Sir 2, 6)

Most, hogy már kispapként lehetek ott az Úr oltáránál, nagyon hálás vagyok Neki és mindazoknak, akik eddig segítették utamat. Végül szeretném kérni a kedves híveket, hogy imádkozzanak továbbra is a kispapokért és papokért! Isten áldjon mindnyájunkat!