1969. március 27-én születtem Egerben. Tófaluból, egy mátraaljai kis faluból származom. Egy három évvel idősebb bátyám van, aki családos, két felnőtt „gyermek” édesapja. Általános iskolai tanulmányaimat a szomszédos faluban, Aldebrőn végeztem, középiskolába pedig az egri Dobó István Gimnáziumba jártam. Érettségi után több irányba szerettem volna elindulni, végül a rádió és televízió-műszerész szakmát választottam és e mesterségben dolgoztam 1992-ig, a szemináriumba való belépésemig.

21 éves koromig nem éreztem a hivatás kegyelmét, habár hivatásom alakulása már sokkal előbb megkezdődött. Első meghatározó állomása volt ennek az útnak, hogy kétéves koromban súlyos vesebetegségben szenvedtem. Az orvosok nem hitték, hogy felépülök. Ekkor édesanyám, aki szinte éjjel-nappal imádkozott értem, az Egri Bazilikában tett egy felajánlást az Úrnak: ha a fia életben marad és meggyógyul, Istennek ajándékozza, hogy papként fejezze ki a háláját. Ezt a felajánlást édesanyám csak az első szentmisén előtt mondta el nekem. Szentmisére rendszeresen jártam és negyedikes koromtól már ministránsként szolgáltam az oltárnál. Szerettem az atyákat, akiken keresztül az Isten szeretetét tapasztaltam meg.

A konkrét meghívást 1990-ben, egy februári estén tapasztaltam meg. Egy barátommal futni mentünk a falu határában lévő Honvédhalma nevű helyre. Itt imádkoztunk és akkor határozottan éreztem, hogy Isten a papságra hív. Először nem akartam tudomásul venni és kedvem sem volt hozzá, hogy pap legyek. Két évre volt szükségem – amely alatt Isten folyamatosan felkészített-, hogy megküzdve önmagammal, jelentkezni tudjak a szemináriumba.

1998. június 20-án Seregély István érsek atya szentelt pappá az Egri Bazilikában. Két évig voltam Miskolc-Diósgyőrben káplán, majd újabb két évig a „visitatio canonica” jegyzőjeként munkálkodtam az érsekségen. Ezt követően Rómába kaptam ösztöndíjat, ami két év tanulást jelentett. A Pápai Gergely Egyetem Spiritualitás Intézetében spiritualitást, a lelki élet teológiáját tanultam. Hazatérve Seregély István érsek atyának lettem a titkára. 2006 óta a szemináriumban vagyok spirituális, vagyis a kispapok lelkivezetője.

A szeminárium spirituálisaként az a feladatom, hogy a kispapokat arra hívjam meg, hogy ismerjék meg ”Krisztusnak a minden emberi értelmet felülmúló szeretetét” (Ef 3,19). Ezt a kegyelmet maga az Isten adja meg személyesen minden kispapnak. Ebben vagyok én az Úr eszköze a főiskolai órák, a kápolnai liturgikus programok, a punkták és a személyes beszélgetések által. Ez az alapja a papi identitás, a papi lelkiség és a missziós lelkület kialakulásának.