Szedmák Zoltánnak hívnak, 2000-ben születtem Gyöngyösön, és Vámosgyörkön élek szüleimmel. Egy féltestvérem van. Az általános iskolát Vámosgyörkön végeztem, majd onnan Gyöngyösre, a Berze Nagy János Gimnáziumba mentem. A papság gondolata már kiskoromban is előjött – ahogyan sok más fiúnál is hasonlóképpen –, de különösebb figyelmet nem fordítottam rá. Elsőáldozás után kezdtem el ministrálni plébánosom, Kohajda Zoltán atya kérésére. Először félve léptem be a sekrestyébe, azonban nagyon hamar megkedveltem az oltárszolgálatot. Közben a sekrestyési feladatokat is elsajátítottam, majd egy év ministrálás után, amikor új sekrestyés érkezett a templomba – hogy segítsem őt feladataiban – el kezdtem járni hétköznap is szentmisékre. A ministrálás során szinte teljesen elsajátítottam az egyház liturgiáját és az évek során felfedeztem annak mély tartalmát és szépségét. Emellett aktívan részt vettem az egyházközség életében is.

Az általános iskola vége felé újra előjött a papság gondolata, de úgy gondoltam, hogy a gimnázium nagy lehetőségeket tartogat még számomra. Kedvenc tantárgyam a történelem, szabadidőmet szívesen töltöm festéssel. Úgy gondoltam, hogy majd ezekben megtalálom jövőmet. Azonban éreztem, hogy bármelyik irányt is választom, nem leszek teljesen boldog. Egyre többen tették fel nekem a kérdést, hogy nem szeretnék-e pap lenni. Ekkor már éreztem, hogy Isten a példás keresztény életen túl többet kíván tőlem. A gimnázium vége felé rá kellett jönnöm, hogy Isten a papságra hív. Sok imádság és elmélkedés után a 12. évfolyam elején végül ki tudtam mondani az igent, miszerint Isten és az Egyház szolgálatára szentelem életemet. Meghívásomat Jeremiás szavaival tudnám legjobban leírni: „Rászedtél, Uram, és hagytam, hogy rászedj! Erősebb voltál nálam, és győztél!” (Jer 20, 7)

Kérem a kedves testvéreket, hogy imájukkal támogassanak engem!