Szidor János vagyok, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye kispapja. 1996-ban születtem, Mezőladányból származom, két öcsém és egy húgom van. A szomszéd lány ösztönzésére kezdtem el járni vasárnaponként szentmisére. Szüleim nem voltak túlzottan vallásosak, sőt, még vasárnapi keresztényeknek sem lehetett őket mondani – persze azóta ez már másképpen van. A szomszéd lány kellett hozzá, hogy megismerjem Istent! Ahogy egyre többször jártam templomba, elkezdtem ministrálni is, szolgálni az oltár körül. Sokszor hallottam a helyi öregektől azt a bizonyos mondatot, hogy: „Olyan jól nézel ki az oltár mellett, nem akarsz pap lenni?” Persze, akkor még mit sem sejtettem az egészről, nem tudtam hová tenni ezt a kérdést, ezért nem is foglalkoztam vele. Újkenézbe jártam általános iskolába, középiskolai tanulmányaimat pedig a kisvárdai Szent László Katolikus Szakközépiskolában végeztem Informatika szakon.

Középiskolai éveim alatt jött újra elő a papság gondolata bennem. Beszéltem erről a plébánosommal, Németh János atyával, aki elmagyarázta nekem, mivel jár ez az életforma, hol kell tanulnom. Hivatásom fejlődéséhez, kialakulásához hozzájárult az otthoni vallásos környezet, és az iskolában tapasztalt vallásos lelkület a nevelők részéről. Többször végiggondoltam magamban, milyen hivatás lenne az, amelyet teljes szívből tudnék követni. Így jutottam el végül arra a döntésre, hogy pap szeretnék lenni, igent mondok Isten hívására. Mátészalkán találkoztam Bosák Nándor püspök atyával, ott adtam át neki jelentkezésemet. Az akkori beszélgetés püspök atyával nagy hatással volt rám, úgy éreztem, megerősítést kaptam abban, hogy Isten valóban ezt az utat szánja nekem.

Most pedig visszatekintve az elmúlt évekre, bátran merem mondani, hogy biztos a hivatásom, Isten valóban erre a szolgálatra hívott. Akármilyen nehézség is ért eddigi életem során, és még fog is érni hátralévő életemben, tudom, hogy Ő mindig mellettem van és segít engem.