Tatár Bálintnak hívnak. A Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért Közösség ideiglenes fogadalmasa vagyok. Meggyőződésem, hogy hivatásomat az Úr a születésemtől fogva előkészítette számomra, hiszen egy keresztény értékeket követő és tanító családban nőhettem fel. A gimnázium után számos tervvel és elgondolással kezdtem meg a tanulmányaimat a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, ahol egy évet elvégeztem katekéta-lelkipásztori munkatárs szakon. Ám hamar kiderült, hogy mást készített elő nekem az Úr. Amikor az Isten tisztázta a hivatásomat, úgy éreztem magam, mint előtte még soha. Nem aggódtam a jövőm miatt, nem gondolkoztam azon, hogy hova tovább, hanem végtelen nyugalmat és békét éreztem. Nem aggódtam semmiért, csak annak a vágynak akartam eleget tenni, hogy Istennek adjam az életemet, és rábízzam minden gondomat. Olyan megnyugvást éreztem, amiről tudtam, hogy ez csak Istentől származhat, hiszen ember ilyen nyugalmat nem adhat. Ezek után egyetlen vágyam az volt, hogy csatlakozzak a Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért Közösséghez.

A noviciátus évei alatt egyértelműen tisztázódott, hogy nemcsak szerzetesi, hanem szerzetespapi hivatásom is van. Ennek már korábbra visszanyúló előzményei is voltak, ugyanis már a gimnázium óta gondolkoztam ezen, de csak később értem el odáig, hogy eljöjjek a Szemináriumba. Az itt eltöltött évek alatt egyre erősödött hivatásom, és az a meggyőződésem is, miszerint Isten ezt az életformát jelölte ki számomra mint utat, melyen járva Hozzá eljuthatok. Az itt tanult imaformák, melyek lelki életemet gazdagították, a filozófiai és alapvető teológiai tanulmányok megismerése, melyek istenképemet gazdagították, szintén hozzájárultak ahhoz, hogy hivatásomat erősödni és gazdagodni látom.

Úgy érzem, egyre csak növekszik bennem a vágy, hogy Istennel legyek nap mint nap, és az Ő jelenlétében megmerítkezve szolgáljam üdvtervét és a rám bízott embereket.